Zsu diéta- és hasplasztika blogja

A napokban gondolkodtam rajta, hogy mekkora változást hozott a fogyás az életemben. Annak idején, mikor már látványos volt a változás, a nővéremmel bementünk a Caremo üzletébe, ahol 6XL-ig árulnak divatos ruhákat. Nekem már nem volt szükségem onnan semmire, hiszen sokkal kisebb méretű lettem, viszont szóba került a fogyásom. Elmondtam, hogy gyomorgyűrűm van és hogy mennyire boldog vagyok és jól érzem magam attól, hogy megszabadultam a feleslegtől.

Ekkor az eladó rákérdezett, hogy: "Mennyire változott meg az életed???"

Mire én: "Gyökeresen. Éppen válófélben vagyok."

Bizony így volt. Mindez teljesen pozitív változás az életemben (mármint a válás), mert végre volt valami motiváló erő, valami inspiráció (a fogyás, a testem pozitív irányba való alakulása, a külsőm nőiesedése), hogy rájöjjek: nem a megfelelő emberrel élek, és bármennyire is azt hittem, én nem vagyok boldog. Még csak 30 éves voltam, amikor ez a tantusz leesett, és mertem változtatni, mertem kilépni egy 6,5 éves kapcsolatból.

Nem mondom, hogy azóta minden napom felhőtlenül boldog. Mert nehéz egyedül fenntartani a lakást, amit addig közösen, és bizony nehéz megtalálni az Igazit, addig meg kibírni, hogy egyedül fekszem és egyedül ébredek... De határozottan azt gondolom, hogy megérte.

Nemcsak a gyomorgyűrű, hanem a hasplasztika is. Megérte minden, amit saját egészségem és a külsőm normalizálódásának érdekében tettem.

És erre bíztatok mindenkit!!!

Rengeteg túlsúlyos nőt látok az utcán. Meg fiatal lányokat. Nálam sokkal-sokkal fiatalabbakat. Akiknek rengeteg lehetőség van a kezükben, hogy ne legyenek elhízottak. (Például ha nekem 20 évesen van lehetőségem mondjuk egy gyomorgyűrű beültetésére, akkor biztosan egészen máshogy alakul ez életem.) Tudom, akaraterő kell, meg esetlegesen pénz, kitartás. De megéri. Én mondom, megéri...

- megéri, hogy vég nélkül tudok sétálni (és nem nyavalygok egy sarok után, hogy fáj a lábam/derekam),

- megéri, hogy végig tudok táncolni/bulizni egy éjszakát,

- megéri, hogy nem magas a cukrom/a vérnyomásom,

- megéri, hogy életemben először, tavaly nyáron már bikiniben feszítettem a strandon,

- megéri, hogy másként tekintenek rám az emberek (nemcsak a férfiak), mert egy nőt látnak bennem, nem pedig egy zsírosbödönt.

Ha orvosi segítség kell hozzá, hát kelljen az. De lányok, nők, asszonyok!!! LÉPJETEK!!! Ne baltázzátok szét örökre az életeteket, ne kurtítsátok meg azzal, hogy túlsúlyosak vagytok!!!